Szén: Minél magasabb a széntartalom, annál nagyobb az acél keménysége, de annál kisebb a plaszticitása és szívóssága.
Kén: Az acél káros szennyeződése. A magas kéntartalmú acél hajlamos a rideg repedésre, ha magas hőmérsékleten nyomás alatti feldolgozásnak vetik alá. Ezt általában forró ridegségnek nevezik.
Foszfor: Jelentősen csökkentheti az acél plaszticitását és szívósságát, különösen alacsony hőmérsékleten. Ezt a jelenséget hideg ridegségnek nevezik. A jó minőségű-acélban a ként és a foszfort szigorúan ellenőrizni kell. Másrészt az alacsony szén--széntartalmú acél magas kén- és foszfortartalma megkönnyítheti a vágását és törését, ami előnyös az acél megmunkálhatóságának javítása szempontjából.
Mangán: Növelheti az acél szilárdságát, gyengítheti és kiküszöbölheti a kén káros hatásait, valamint javíthatja az acél edzhetőségét. A magas mangántartalmú-ötvözött acél (magas mangántartalmú acél) jó kopásállósággal és egyéb fizikai tulajdonságokkal rendelkezik.
Szilícium: Növelheti az acél keménységét, de csökkentheti plaszticitását és szívósságát. Az elektromos acél bizonyos mennyiségű szilíciumot tartalmaz, ami javíthatja lágymágneses tulajdonságait.
Volfrám: Növelheti az acél vörös keménységét és hőállóságát, valamint javíthatja kopásállóságát.
Króm: Javíthatja az acél edzhetőségét és kopásállóságát, valamint javíthatja a korrózióállóságát és az oxidációval szembeni ellenállását.
Cink: A korrózióállóság javítása érdekében az általános acélcsöveket (fekete csövek) horganyozzák. A horganyzott acélcsövek tüzi-horganyzásra és elektro-horganyzásra oszthatók. A tűzi-horganyzás vastagabb horganyzóréteggel rendelkezik, míg az elektro-horganyzás költsége alacsonyabb, így horganyzott acélcsövek is kaphatók.
